Új korszakot hirdetett Dobrev Klára vasárnapi bejelentkezésében, amelyben először szólalt meg nyilvánosan azóta, hogy Gyurcsány Ferenc lemondott a Demokratikus Koalíció elnöki posztjáról. A politikus nemcsak személyes életszakasz-váltásáról beszélt, hanem egy karakteres baloldali programot is felvázolt, amelynek célja a magyar politika hangnemének és tartalmának megújítása. „Baloldali voltam, vagyok és leszek, és büszke vagyok rá” – üzente, és világossá tette, hogy pártja nem kívánja feladni identitását, miközben nyitott a társadalmi együttműködésre.
Dobrev nyíltan beszélt az elmúlt hónapok személyes tragédiáiról és döntéseiről is, hangsúlyozva, hogy „az ember akkor a legerősebb, amikor túl van élete legnagyobb kihívásán”. Az új politikai szerepvállalást egyértelmű válasznak szánta mindazoknak, akik azt hitték, a DK elnökváltásával gyengül a baloldal. Sőt, szerinte a jobboldali gyurcsányozás mostantól „beismerés”: annak elismerése, hogy nincs valódi mondanivalójuk a társadalmi problémákról.
A politikus világossá tette, miben hisz: a szociális igazságosságban, a dolgozó emberek megbecsülésében, a lakhatás jogában, a nyugdíjak méltányosságában, az állami védelemben a gyengébbek oldalán. Élesen szembeállította magát az orbáni rendszer logikájával, amelyet a verseny és a győztes-vesztes szemlélet ural, és amelyben „a profit szent, a fizetés meg adomány”. Ezzel szemben ő „nyugodt életet” ígért, ahol „mindenki számít”.
Nem kerülte meg az európai kérdéseket sem: kiállt Ukrajna uniós tagsága mellett, bírálta az oligarchikus gazdasági rendszert, és elutasította a „milliárdosok szabadságát” a kiszolgáltatottak rovására. A jogállam védelme, a kisebbségek melletti szolidaritás és az igazságtétel szükségessége is hangsúlyos eleme volt beszédének, amely egyben kiállás volt a méltóság és emberség politikája mellett.
A zárszóban bemutatkozott, „úgy igazán”: nem valakinek a lánya, unokája, felesége – hanem önálló politikus. „A nevem Dobrev Klára. És készen állok!” – mondta. A DK vezetőjeként mostantól minden jel szerint egy új baloldali politikai stílus képviselője kíván lenni, amely egyszerre szól a megélhetési gondokkal küzdő tömegekhez és a kiábrándult, méltóságot kereső állampolgárokhoz. A kérdés az, hányan lesznek vele ebben az új korszakban.
