Nagyszombat estéjén, a húsvéti vigília szertartásával veszi kezdetét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a feltámadás ünnepe. A sötétségből kiinduló liturgia lépésről lépésre vezeti be a híveket a világosságba, a halálból az életbe – ahogyan a kereszténység szerint Jézus Krisztus feltámadt a halálból.
A szertartás a sötét templomon kívül kezdődik, ahol a pap megszenteli az új tüzet, majd erről gyújtja meg a húsvéti gyertyát. Ennek fénye Jézust jelképezi, aki legyőzte a halált. A gyertya testét díszítő tömjénszegek Krisztus sebeit idézik. A pap ezzel a gyertyával vonul be a sötét templomba, miközben a hívek meggyújtják saját gyertyáikat. A közösség így osztozik Krisztus világosságában, és a templom fokozatosan fénybe borul.
A húsvéti öröménekkel, az Exsultet-tel folytatódó vigília során az igeliturgia emlékeztet az üdvtörténet nagy pillanataira, a teremtéstől az Egyiptomból való szabaduláson át Jézus feltámadásáig. A Glória felcsendülése és a harangok visszatérő hangja után hangzik el az evangélium, amely a feltámadást hirdeti: Krisztus él.
A keresztkútnál végzett vízszentelés a megújulást jelképezi. Sok helyen ezen az estén keresztelik meg a felnőtteket, akik csatlakozni kívánnak az egyházhoz. A közösség ezután együtt újítja meg keresztségi fogadalmait.
A szentmise végén a feltámadási körmenet során a hívek a gyertyák fényével kilépnek a templomból, hogy hirdessék: a sötétség nem győzhet, az életé az utolsó szó. Krisztus feltámadt!
