Riasztó állapotok uralkodnak a Rákospalota-Újpest vasútállomáson: omladozó falak, elavult peronok, hiányzó akadálymentesítés, és teljes közöny a döntéshozók részéről. Bár tízezrek használják nap mint nap a vasútvonalat, az állomás állapota méltatlan nemcsak a közlekedéshez, hanem magukhoz az emberekhez is, akik ebben a térségben élnek.
Barkóczi Balázs országgyűlési képviselő ismételten próbálkozott: idén is benyújtott egy költségvetési módosító indítványt az állomás felújítására. A kormánypárti többség azonban újra leszavazta. Ez már nem egyszeri figyelmetlenség – ez tudatos döntés, amivel világosan üzennek: nem számítanak az itt élők.
A kormány 2023-ban Lázár János miniszter aláírásával kaszálta el a Vác–Rákospalota-Újpest vasútvonal teljes korszerűsítését, aminek szerves része lett volna az állomás megújítása is. A projekt tartalmazott volna liftet, akadálymentesítést, korszerű utastájékoztató rendszert, új peronokat és gyorsabb, megbízhatóbb menetrendet. Ehelyett maradt a 20. századi romhalmaz – és a mindennapi megaláztatás azoknak, akik kénytelenek itt felszállni.
A legmegdöbbentőbb, hogy a MÁV maga is elismeri: az állomás műszaki állapota nem megfelelő, az épület elavult, és sürgős beavatkozásra lenne szükség. Mindez azonban mit sem számít, ha a kormány nem tartja fontosnak az itt élőket. Mert ez a történet nem csupán közlekedéspolitikáról szól – ez a hozzáállás az Újpesten és Rákospalotán élők nyílt lenézése.
A városrész lakói joggal érzik úgy, hogy másodrendű állampolgárként bánnak velük. Míg máshol százmilliárdos gigaberuházások készülnek presztízsszempontok szerint, addig itt még egy liftet sem sikerül felszerelni. Ez nem csupán szégyen – ez egyértelmű politikai döntés. És mint minden politikai döntés, ez is visszavonható. De csak akkor, ha nem hagyjuk annyiban.
